A nagycenki Széchenyi‑kastély Magyarország egyik legismertebb történelmi kastélya. A Széchényi-család több mint két évszázadon át lakta, és a család egyik legfontosabb birtokközpontja volt, valamint szorosan kapcsolódik Széchenyi István életéhez és munkásságához.
A birtok zálogjogon került a családhoz Széchényi György kalocsai érsek idejében, majd 1711-ben véglegesen a tulajdonukba került. A kastély alapjait az 1750-es években rakatta le Széchényi Antal, aki barokk stílusú főúri rezidenciát építtetett a család számára. A kastély részben egy korábbi majorsági épület falaira épült. Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója tette a birtokot a család állandó lakhelyévé.
A kastély fénykora Széchenyi István idejére esett a 19. században. A gróf korszerűsítette az épületet, fejlesztette a birtokot, és Nagycenket modern mintagazdasággá alakította. Új, modern szárnyat építtetett, és ide helyezte át könyvtárát, valamint lakosztályát. Az épület körül jelentős park és gazdasági központ jött létre, itt alakult ki a híres cenki lótenyésztés.
A kastélyt István fia, Széchenyi Béla örökölte, és egészen 1945-ig a család birtokában maradt. A II. világháború végén az épület súlyosan megrongálódott, gyújtó bomba találatot kapott, a tetőzet és a berendezés nagy része elpusztult.
Helyreállítása az 1960-as években kezdődött, majd 1973-ban múzeumként nyitották meg a nagyközönség előtt, ahol Széchenyi István életét és a Széchényi család történetét mutatják be. Sok iskolai kirándulás célpontja, hogy a tanulók közelebbről megismerhessék a a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István életművét. A kastély és környezete manapság is Magyarország egyik kiemelt történelmi emlékhelye.